Órák

Faliórákat kiemelt áron vásárolok: 100.000 Ft-tól 1.000.000 Ft-ig

Hibás állapotú órákat is vásárolok!

– Faliórák
– Állóórák
– Karórák
– Zsebórák
– Utazó órák
– Asztali órák

„Az idő csupán illúzió!”
Mindannyian egy egyetemes óra perceit számolgatva éljük az életünket.
Az én órám ugyanazt mutatja, mint más embereké. Az életünket az óráinkhoz igazítjuk. Bizonyos értelemben minden idő jelen van, a múlt mögöttem, a jövő előttem, a jelen pedig már múlt is lett, mire a mondatot elolvassuk.
Az időnél nem létezik nagyobb rejtély. Nagyobb kincs sem.
Az idő a legértékesebb, az idő szubjektív, az idő végtelen.
Hogyha elképzelem az időt, egy antik órát látok, aminek a szerkezete végtelenül szabályos és tervezett.
Az óra az egyetlen, ami objektíven méri az időt, ahogyan mi sosem tapasztalnánk. Így tegyük egymás mellé a legértékesebbet és azt az eszközt, ami megmutatja nekünk! Ilyen elgondolásban egy régi órát már nem is eszköznek tekintünk, inkább lehetőségnek, hogy mérjük azt, ami hatással van az egész életünkre. Nem csupán funkciója van, de hatalma is!
Hogyha egy antik óra beszélni tudna..
Az antik eszközök már önmagukban hordoznak valamiféle rejtélyt, titkokat. Ha valami régi, a múlt jelenik meg. Mintha olyan értéket tarthatnánk meg, amit lehetetlen, mert nem tudunk visszamenni az időben azonban erre mégis kísérletet teszünk.
Felismerve ezt a többes hatalmat szerettem meg az antik órákat, legyen működő vagy hibás!
A régi órák elkészítésének időpontját legbiztosabban az óraszerkezet vizsgálata alapján határozhatjuk meg. A probléma abból adódik, hogy ezek a gyakran száz, százötven évesnél is idősebb darabok csak ritkán vannak teljes egészében eredeti állapotukban. A hosszú évek alatt többször is cseréltek gazdát, és az új tulajdonosok minden bizonnyal többször is javíttatták, “modernizálták” a szerkezetet, egyes részeit újabbra cserélték. Nem elég tehát, ha az óramű sajátosságait vizsgáljuk, mert elég nagy a tévedés lehetősége. Mindenképpen szükséges az óraház vagy tok stílusfejlődésének ismerete is. Ilyen szempontból különös nehézséget jelent – gyakran még a szakemberek számára is — a 17-18. századi darabok megkülönböztetése a 19. századi historizáló stílusú daraboktól.
Az óra az idő mérésének eszköze. Időmérésünk ősidők óta a csillagászati jelenségekhez igazodott. A kezdeti időkben a Nap látszólagos járását figyelve alkották meg a napórát. A társadalom fejlődésével a városi élet, a közigazgatás az igazságszolgáltatás, az üzleti élet, és sok más feladat megkívánta az időmérés kifejlesztését. A napot – általában – 24 órára, az órát 60 percre, a percet 60 másodpercre osztották. Kialakultak az éjszaka is használható órák. A középkori városokban a toronyórák ütései jelezték az idő múlását. A legújabb korig a mechanikus szerkezetű óra jelezte az időt. Napjainkban a villamos-, a kvarc-, és az atomórák az időmérést nagyon pontossá tették. Az elmúlt években az interneten keresztül is lehetséges a pontos idő szolgáltatás. A tudósok kimutatták, hogy a Föld forgásideje változik. Ezért a pontos nap és óra hosszát újból meg kellett határozni atomfizikai alapon. A tudomány és a kézművesség fejlesztette az órát időmérő eszközzé.

Órák – Az időmérés története
Az órák, illetve az idő mérése szinte az emberiséggel egyidős, hiszen már az ősidőktől kezdve használtak valamilyen eszközt a múló idő megállapítására. Eleinte még csillagászati jelenségekhez viszonyították az időt, és a nap mozgása segítségével készítették el az első napórát. Később a technológia fejlődésével megjelentek az első mechanikus órák, amik már a nap bármely szakában használhatók voltak, és napjainkban már miniatűr elektromos szerkezetek segítségével tudjuk megállapítani, hogy mennyi is a pontos idő.

Az elmúlt pár évezredben, de leginkább az utóbbi pár száz évben sok olyan óra készült, amelyet minden gyűjtő szívesen tudna magáénak, és ezek közül szemezgetünk pár érdekesebb darabot. Sok régi óra az idő múlásával eltűnt, és csak leírások vagy tervrajzok maradtak fent, de ha el is érhető, akkor az első órákhoz hasonlóan ezek is csillagászatiak, legalábbis az árukat tekintve mindenképp. Viszont sok hasonló, utólag készült replika is kapható már jóval barátibb áron, így a gyűjtők is egy-egy régebbi szerkezettel gazdagodhatnak. Cikksorozatunk első részében a régmúltba megyünk vissza, míg a folytatásban a modernebb órákról írunk pár sort.

Napóra
Az első komolyabb napórát még az egyiptomiak kezdték használni, ami igazából csak két farúdból állt. Ezeket úgy helyezték el, hogy az egyik rúd árnyékot vetett a másik barázdákkal ellátott rúdra, és így tudták meghatározni a pontos időt. Később egy kör alakú építményt emeltek, amelynek a közepén egy rúd vagy fix építmény állt, és a nap járásával együtt mozgó árnyék szintén megadta az aktuális időt. Mondhatni ez volt az első óra kinézetű időmérő eszköz, hiszen nagyban hasonlított a későbbi kerek órákra, csak ugyebár ez vízszintesen volt a földön elhelyezve.

A napórák később is nagyon népszerűek maradtak, főleg mivel nagyon egyszerűek, szinte nem tudnak elromlani és csak napsütés kell hozzá. A legnagyobb hátránya is pont ez volt, hiszen ha nincs nap, akkor nem mutat semmit. Manapság már csak dekorációs céllal használnak napórákat, de azokat a világ bármely pontján fellelhetjük, így ezeket a régi és egyszerű szerkezeteket, akár ma is megfigyelhetjük működés közben.

Vízóra
Ha már Egyiptomban jártunk az előbb, akkor érdemes még kicsit itt maradni, hiszen itt az időmérésre mást is használtak, ugyanis nem csak azt akarták megtudni, hogy mennyi az idő, hanem egy bizonyos időtartamot is szerettek volna mérni. Erre a világ különböző pontjain eltérő megoldásokat alkalmaztak és Egyiptomban a vízórát használtak. A napórához hasonlóan a vízóra elkészítése és használata is egyszerű volt, hiszen csak két barázdált agyagedényre volt szükségük és némi vízre. Edényeknél különböző geometriai mérésekkel tudták meghatározni, hogy az egyik edényből mennyi idő alatt folyik át a víz a másik edénybe, majd a barázdák segítségével tudták meghatározni az eltelt időt.

Homokóra
Kicsit ugrunk az időben és helyben is, hiszen a középkori Európában jelent meg igazán a homokóra. Az óra felépítése ránézésre nagyon egyszerű, hiszen egy keretben volt két azonos üvegedény, amelyeket egy vékony cső kötött össze egymással. A csövön átáramló homok alapján állapították meg, hogy milyen gyorsan telik az idő, és ezt az edényekben lévő jelzések alapján tudták leolvasni. Ezzel akár másodpercre pontos méréseket is tudtak végezni, és ha lejárt az idő, tehát átpergett az összes homok, akkor egyszerűen csak megfordították és máris újraindult

Szinte biztos, hogy ilyennel is találkozott már mindenki, hisz manapság is sok helyen használják az egyszerűsége miatt, úgy mint pl. bíróságokon vagy épp társasjátékokban.

Gyertyaóra
A gyertyaóra szintén a középkor találmánya és nagy előnye, hogy nem csak időmérésre, hanem időzítésre is lehetett használni. A mérés része ugyebár nagyon egyszerű, hiszen a jelzésekkel ellátott viasz ameddig leég, annyi idő telt el, de jöjjön az érdekesebb rész, és nézzük csak meg hogyan is használták időzítésre. A gyertya ugyebár ég lefelé, és ahogy fogy a viasz úgy egyre lentebb kerül a tűz, és ezt többféle módon is fel tudták használni. Az egyik módszer szerint egy fém darabot helyeztek a gyertyába és amikor elfogyott a viasz, akkor az egyszerűen leesett és zajt csapott. A másik teória szerint ha egy bizonyos szintre süllyedt a gyertya lángja, akkor egy vékony fonalat meg tudott gyújtani, amit szinte bármilyen szerkezetre rá lehetett kapcsolni.

Copyright © 2018 Régiség felvásárlás Budapest